Sok haszontalannak tűnő, sőt egyenesen kellemetlen emberi érzés előnyeire világított már rá a tudomány, így például a haragnak vagy a szégyenérzetnek is vannak jó hatásai, előbbi például a motivációnkat, a tettrekész hozzállást segíti elő, míg utóbbi a társas kapcsolatainkat segít jobbá tenni.

Egy kutatás most azt mutatta meg, hogy nem mindegy, hogyan töltjük azt az időt, amíg egy komoly megmérettetés, például egy vizsga vagy a felvételi eredményeire várunk és meglepő módon azok járnak jobban, akik „egészséges mértékben” aggódnak, rágódnak a passzív várakozás időszaka alatt.

A felmérésben szakvizsgájuk eredményére váró joghallgatókat vizsgáltak és az derült ki, hogy a várakozási időszakban szorongó, a lehetséges végkifejleteken rágódó, pesszimistább hallgatók a pozitív és a negatív eredményekre egyaránt jobban reagáltak: sikeres vizsga esetén nagyobb volt az örömérzetük, bukás esetén pedig több elképzelésük volt, hogyan tovább, mint azoknak, akik a várakozás ideje alatt még a gondolatot is igyekeztek kerülni, miszerint meg is bukhatnak.

Ennek egyik magyarázata, hogy azok, akik nem voltak optimisták a vizsgájuk sikerességét illetően, sokkal több időt töltöttek annak fontolgatásával, hogy bukás esetén mit fognak tenni, ez a felkészültség pedig igen kifizetődő, ha valóban megtörténik a legrosszabb. Ráadásul amíg azon gondolkoztak, hogy mihez kezdenek államvizsga nélkül, a negatív érzelmekre is kevesebb „szabad kapacitásuk” maradt. A kutatás konklúziója, hogy bár aggódni nem kellemes, de nem is haszontalan és (nagy téttel bíró helyzetben) teljesen természetes is, nem érdemes tehát arra törekednünk, hogy elfojtsuk magunkban ezt az érzést. Természetesen a túlzott mértékű aggódás és pesszimizmus, ami szinte megbénítja az embert, semmi esetre sem nevezhető hasznosnak és senkit sem bíztatnék arra, hogy elmerüljön a lehetséges legrosszabb végkimenetelek elképzelésében, a hangsúly inkább a „mit teszek, ha bekövetkezik” átgondolásán van.

Érdemes többféle lehetőséget végigzongorázni

Mindez a pályaválasztással is összefügg, hiszen ha valaki nem csak egyetlen vágyálomra koncentrál, hanem aktívan foglalkozik már a jelentkezés előtt az egyéb számításba jövő alternatívákkal, akkor felkészültebben éri akár az elutasítás híre is az első helyen megjelölt intézménytől. Mint a legtöbb élethelyzetben, a karrierben is jó, ha van B tervünk, mert lehetséges, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül megvalósítani az eredeti elképzelésünket és vannak tényezők, amelyeket nem tudunk előre kiszámítani. A sikertelenségünk felett érzett bánat, csalódottság vagy akár a düh pedig normális, egészséges érzelmek, de sokkal kevésbé fognak maguk alá temetni, ha „készültünk”, azaz akkor is van a jövőnkre vonatkozó tervünk, ha nem jött össze minden számításunk.