A változások bármikor, meghívás nélkül kopogtathatnak az életünkben, ha váratlanul érkeznek, akkor különösen úgy érezhetjük, hogy kihúzták a lábunk alól a talajt. Hogy helyet csinálj az életedben valami újnak, el kell engedned a régit. Egyszerűen hangzik, mégis sokunknak hosszú időbe telik és igen fáradságos folyamat, mire tovább tud lépni.
Régi barátom váratlanul, rajta kívülálló okból kénytelen volt elhagyni a pályáját, amit igen nehezen élt meg, szinte elveszett a vegyes érzelmek tengerében. Egyszerre volt kétségbeesve attól, hogy vége szakad annak, amit addig csinált és amiben jelentős szakértelemre tett szert, ugyanakkor izgatott is volt, hogy új horizontok nyílnak az életében. Eleinte össze volt zavarodva, aztán nem akarta elhinni, hogy ez történt vele, depressziós napok következtek, majd egy nap arra ébredt, hogy talán megtalálta a megoldást, majd újra elbizonytalanodott… Ugyanezzel a jelenséggel talákozom azoknál az ügyfeleimnél, akik elveszítették az állásukat: olyan érzelmi állapotokon mennek keresztül, amelyek ijesztőek, zavarosak és amelyek miatt átmenetileg akár teljesen elveszítik a motivációjukat.
Ez a folyamat azonban természetes velejárója a változásnak, ráadásul korántsem kiszámíthatatlan. Az eredetileg a gyász folyamatát leíró modell, amely Elisabeth Kübler-Ross nevéhez köthető, jól leírja a (váratlan, befolyásunkon kívül álló) változás stációit. Az, hogy melyikben mennyi időt töltünk, teljesen egyedi. Át is roboghatunk a sokk és a hitetlenkedés fázisán, majd hónapokig lehetünk letaglózva a negatív érzelmeinktől, ugyanakkor ezzel párhuzamosan elkezdhetünk kísérletezni új karrier ötletekkel. A modell segíthet megérteni, hogy ami velünk történik ilyenkor, az teljesen normális.
A változás természetes folyamata
- Sokk
Önbizalmunk az első pofont akkor kapja, amikor szembesülünk a változással, ami már nem elkerülhető. Az első reakciónk az lehet, hogy össze vagyunk zavarodva, olyan, mintha elveszítenénk a kapcsolatunkat a valósággal.
- Hitetlenkedés
Ebben az állapotban kissé visszanyerjük a kontrollt a viselkedésünk felett és természetes védekezési módként leválasztjuk az érzelmeinket a helyzetről, tagadásba fordulunk. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy nem akarjuk elhinni, ami történt, lázas tevékenykedésbe kezdünk, hogy bizonyítékot találjunk arra, hogy „ez nem történhet meg velünk”.
- Kétségbeesés, düh
Amikor megértjük, hogy nincs visszaút, elkezdjük keresni, hogy ki lehet a kialakult helyzetért a hibás. Ebben a fázisban dühünket, természetünktől függően, fordíthatjuk a külvilág vagy önmagunk felé. Irritáltak, frusztráltak, türelmetlenek lehetünk a környezetünkkel szemben is.
- Depresszió
Az önértékelésünk és a tettvágyunk a legmélyebb pontra süllyed, mialatt a negatív érzelmek teljesen eluralkodnak felettünk. Az árok aljáról nézve minden sötétnek, zsákutcának tűnik, nincs motiváció, úgy érezhetjük, hogy elveszítettük a hitünket, az erőnket.
- Elfogadás
A gondolatok lassanként az új jövő felépítése felé irányulnak, az önbizalmunk és az energiánk kezd visszatérni. Már nem csak szorongást érzünk, megjelenik az izgalom is. Még nem tudjuk, mi van az alagút végén, de már kezdjük elhinni, hogy ki fogunk érni a fényre.
- Kipróbálás
A következő stádiumban egyszerre sokféle dologban szeretnénk kipróbálni magunkat, egyik nap az tűnhet jó ötletnek, hogy virágkötést tanuljunk, másik nap már kávézót tervezünk nyitni… Ez egy instabil állapot, amikor különféle ötletek csíráznak ki és halnak el.
- Értelemkeresés
Az a karrier ötlet fog tudni megfoganni, aminek megtaláljuk a helyét a személyes történetünkben, aminek valahogyan értelmet tudunk adni. Ekkor „összeáll a kép”, megértjük, mi történt és miért, rekonstruáljuk a múltat egy értelmes vezérfonal mentén. Emberi létünkből fakadó igényünk az értelemkeresés.
- Beépítés
A változás beépítésével újra egyensúlyba kerülünk, az életünkben új szokásokat alakítunk ki, önbizalmunk újra egészséges szintre kerül.
Mit tehetsz, hogy könnyebben megbirkózz a váratlan változással?
Fontos, hogy felismerd és tudatosítsd magadban az érzéseidet, ez a feldolgozás első lépése. Ha kell, a környezetedben élőkkel is beszélj erről, ne várd meg, amíg megszenvedik az emberi kapcsolataid a benned zajló feszültségeket! Nem kell szégyenkezned az érzéseidért, amit átélsz, az is része az útnak és ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, kérj segítséget!
