Egyre többen keresnek meg a tanácsadáson azzal a problémával, hogy unják a munkájukat.

“A munkámmal az a legnagyobb baj, hogy borzasztóan unom. Ha eleinte voltak is kihívások, amíg megtanultam és megértettem a rendszert, néhány hét / hónap alatt belejöttem és ma már annyira unom, hogy minden nap kín, amit az irodában kell eltöltenem” – mondta nemrég egy ügyfelem.

Lustaság jele lenne ez, vagy a kitartás hiánya? Nem feltétlenül, én nem hiszem. Azt sem hiszem, hogy ezzel együtt kellene élni. Gyakran ezzel párban jár az a szindróma is, hogy fogalmunk sincs, min is dolgozunk valójában és miért, mindenesetre értelmét nem látjuk a ránk bízott feladatoknak, de a fizetésért és a belénk nevelt kötelességtudatból fakadóan még kitartunk.

Vagy épp azért, mert tartunk tőle, mert nem tudjuk, hogyan álljunk neki a változtatásnak.

Hogyan kellene egyáltalán elindulni, ha unod a munkádat és szeretnél váltani?

Lehet, hogy ismerős lesz a helyzet: kusza gondolatok, egyik nap ez tetszik, máskor amaz, egyszer mindenben látok fantáziát, máskor elmegy tőle a kedvem… Ez aztán a motivációdra is kihat, egyre nehezebben veszed rá magad, hogy időt szánj a probléma megoldására, halogatod az álláskeresést vagy épp ellenkezőleg, fűnek-fának elküldöd az önéletrajzodat, hátha betalál valamelyik. Mondanom sem kell, hogy egyik sem kifejezetten eredményes megközelítés.

De akkor mit tehetnék? – Legyen stratégiád!

Szeretnék néhány támpontot adni, hogy mit érdemes átgondolnod, mielőtt agyba-főbe jelentkezni kezdesz, csak hogy kikerülj ebből a megrekedt helyzetből. Tény, hogy unod a munkádat, ezt érdemes felismerni, de ez még nem ok arra, hogy hanyatt-homlok menekülj!

Először is, adj magadnak időt, hogy eldöntsd, hova szeretnél továbblépni? Ha nem romlott meg a viszonyod a munkaadóddal, akkor nem kerget a tatár, ugye? Tekinthetsz úgy az előtted álló néhány hétre, mint gondolkodási időre, amíg rendbe teszed magadban, hogy egyáltalán mit is szeretnél. Ezután már képes leszel kiválasztani az álláshirdetések közül azokat, amelyeket igazán szeretnél megpályázni, így sokkal célirányosabban fogod tudni benyújtani a jelentkezésedet. Ettől a pályázataid hatékonysága nő, mert könnyebb lesz testreszabnod az önéletrajzodat, vagyis a megcélzott pozícióhoz alakítani. Ez ugyanis, nem győzöm elégszer mondani, elengedhetetlen.

Aztán meg, ki tudja, ha letisztul benned, hogy mire vágysz, még az is lehet, hogy a jelenlegi munkáltatóddal közösen ki tudtok találni valamilyen testhezállóbb munkakört számodra (bár erre a legtöbb ügyfelem hevesen tiltakozni szokott, hogy egészen őszinte legyek).

Három szempont, amit érdemes átgondolnod

Miből akarsz többet csinálni? Miből kevesebbet? Jó kiindulási pont, ha átgondolod, hogy mit élveztél az eddigi feladataidból vagy mire vágysz, ami most nincs meg a munkádban. Van, akinek az ismétlődő, rutin feladatokból van elege és komplexebb szellemi kihívásra vágyik. Érdemes ezt tenni az álláskeresésed egyik fő szempontjává, mert ez tudja majd megadni a belső motivációt, hogy ne csak a fizetésért dolgozz.

Hosszabb távon el tudod képzelni, hogy átfogó vezetői feladatokat láss el az ezzel járó felelősséget is felvállalva ? Vagy jobban szereted a kiszámítható, nyugodtabb, jól körülírt beosztotti státuszt? Egyikünknek az ambíció és az előrelépés lehet hajtóerő, más a kevesebb stresszel járó, « világos, hogy mi a dolgom » jellegű munkakörben érzi jól magát. Egyik sem jobb, mint a másik, de érdemes tisztába tenned, te mire vágysz, hogy aztán eszerint hozz döntéseket.

Mi motivált eddig a munkádban? Mi nem? Változott ez? Elképzelhető, hogy a karriered kezdetén elvarázsolt az, hogy végre megengedhetsz magadnak olyan kiadásokat, amiket az egyetemi évek alatt nem, például el tudsz menni egy igazán extra nyaralásra vagy megvetted az első autódat. Nekem legalábbis ezek az anyagi előnyök sokáig elegendő motivációt jelentettek, hogy kitartsak egy egyébként kevésbé érdekes és nagyon sok (munkaidőn kívüli) időmet is igénybe vevő munkakörben. Mára személy szerint nálam már sokkal többet nyom a latban, hogy elegendő időm jusson a családomra és az életem más területeire is. Ezért is önállósítottam magamat, mert szeretem az ezzel járó rugalmasságot, szabadságot és azt, hogy senkinek nem tartozom elszámolással, hogy hogyan osztom be a munkanapot.

Hogy érdemes-e neked is vállalkozásba kezdened, ez jókora kérdés, ami megint megér egy nagyobb lélegzetvételű közös gondolkodást, de erről majd máskor írok. Mindenesetre a fentiekre adott válaszaidból te magad is eldöntheted, hogy ebbe az irányba mutatnak-e ?

Ha szeretnéd alaposabban átgondolni, hogy milyen szempontokat érdemes végiggondolnod a váltás előtt, akkor töltsd le az ingyenes munkatervezőt az alábbiak kitöltésével.
.

.