Amikor kommunikáció, főleg konfliktuskezelés kerül szóba, gyakran elhangzik az asszertivitás kifejezés. De mit is jelent ez a szó valójában?

Az asszertivitás annyit tesz, mint megtalálni az egyensúlyt a saját érdekeid érvényesítése és a másik meghallgatása között. Ilyenkor sem passzív nem vagy, azaz nem hagyod magadat le- vagy elnyomni, de agresszívan sem ugrasz neki a másiknak. Tehát úgy fejezed ki, hogy mit szeretnél vagy mire van szükséged, hogy teret adsz a másiknak is, megnyitod a párbeszédet és megteremted a lehető legjobb körülményeket a konstruktív eszmecseréhez.

Miért jó, ha ismered ezt a módszert?

Életed minden területén elkerülhetetlen, hogy időnként nem értesz egyet azzal, ahogy valaki más – legyen az egy barátod, családtag vagy munkatársad – kezel egy helyzetet vagy viselkedik. Hogy elindíts bármiféle változást, el kell tudnod mondani azt, hogy mi zavar és mit szeretnél, lehetőleg úgy, hogy azt a másik ne vegye zokon.

Sok múlik tehát azon, hogy ilyenkor hogyan csomagolod a kritikát. Ha nem válogatod meg a szavaidat, az könnyen sértődést vagy védekező reakciót válthat ki. Ez egy kommunikációs zsákutca, csakúgy, mint az, amikor kerülöd a konfliktust és inkább nem is mondasz semmit, hiszen ilyenkor nem érvényesíted a saját álláspontodat, ez pedig hosszabb távon a saját frusztrációdat fokozza.

Az asszertivitás tanulható

Néhány dolgot érdemes észben tartani, amikor asszertívan szeretnél megfogalmazni egy üzenetet, akár szóban, akár írásban teszed. Ezeket az egyszerű lépéseket követve képes leszel egyenes, őszinte, mégsem támadó módon szóvá tenni a javaslataidat, a munkahelyeden és a magánéletedben egyaránt.

Mi történt pontosan?

A tényeket objektívan írd le, pontosan úgy, ahogy történtek!

Itt azon van a hangsúly, hogy ne jellemezd a másikat, ne arról beszélj, hogy ő mit rontott el, szerinted hogyan „szokott viselkedni” vagy mit nem csinált, amit elvártál tőle, ehelyett csak arról beszélj, ami történt.

De nézzük ezt a kritikát fogadó fél szemszögéből, mert talán könnyebb így megérteni.

Képzeld el, hogy egy munkatársaddal részt vettél egy megbeszélésen, ami után így fakad ki: „hagyhattál vona beszélni engem is, olyan önző vagy, mindig te akarsz a figyelem középpontjában lenni!”

Mit vált ki benned ez a közlés? Én két verziót tudok elképzelni. Az egyik, hogy felmegy benned a pumpa, és legszívesebben visszatámadnál. De ha nem vagy az a típus, esetleg védekezni kezdenél, hogy elmagyarázd, milyen fontos volt, amit mondtál.

Az előbbi példában kommunikációs szempontból általánosítás és címkézés is van, méghozzá olyan negatív címkézés („önző vagy”), amire szinte biztosra veheted, hogy a másik védekező vagy támadó állásba fog helyezkedni.

Ehelyett ez a munkatárs fogalmazhatna így is: „ma reggel a megbeszélésen éppen egy ötletemet szerettem volna kibontani, amikor egy másik témát hoztál szóba”. Ebben az esetben a történtek objektív leírása történt, mindenféle személyes negatív kritikát mellőzve, semlegesen. Ha ezt hallod, valószínűleg nyitott vagy a folytatásra, de legalábbis nem fogsz támadó állásba helyezkedni.

Hogyan hatott ez rád?

Az asszertivitás második alappillére, hogy őszintén beszélj a saját érzéseidről, élményedről, amit kiváltott benned a helyzet vagy az adott viselkedés! Ha az előbbi példában az illető azt mondja, „én ettől ideges lettem, mert nem tudtam befejezni, amit elkezdtem”, akkor csak saját magáról beszél, ebbe pedig nehezen lehet belekötni.

Érdemes tudatosan kerülnöd a személyre vagy a tulajdonságaira tett megjegyzéseket. Ilyen lenne például ez: „idegesít, hogy ilyen türelmetlen vagy”, hiszen az megint inkább támadásnak és az illetőről szóló általános negatív véleménynek hallatszik, amivel védekező állásba kényszerül.

Mit javasolsz és az miért lenne jó?

Harmadik lépésként jöhetnek a megoldási javaslataid, de itt is ügyelj, hogy olyan viselkedésre tegyél javaslatot, ami változtatható.

Ha javasolsz valamilyen pozitív változtatást, akkor jó irányba, a közös ötletelés felé tereled a beszélgetést. A jó szándékodat azzal is nyomatékosíthatod, hogy az előnyökről beszélsz, hogy mi lesz másként, ha megoldjátok ezt a helyzetet, vagy mit vársz ettől a jövőben. Ilyenkor érdemes a közös érdekeitekre hivatkozni, például így: „jó lenne, ha a következő megbeszélés előtt egyeztetnénk, hogy melyikünk miről akar feltétlenül beszélni, így jobban össze tudnánk dolgozni és hatékonyabbak lehetnénk”.

Ezután azt is megkérdezheted, mit gondol erről vagy van-e más ötlete, javaslata?

Próbáld ki ezt az asszertív módszert akár ma, meg fogsz lepődni a hatékonyságán! A konfliktusok szőnyeg alá söprése előbb-utóbb visszaüt, azonban az építő jellegű párbeszéd az együttműködés irányába mozdít minden kapcsolatot, a munkahelyen éppúgy, mint családi vagy baráti közegben.